Rólam

Az én történetem sem indult idillien.

Gyermekkoromban olyan családi minták vettek körül, amelyek sokáig meghatározták azt, hogyan gondolkodtam önmagamról, a szeretetről és a kapcsolatokról. Bár sok szeretetet és értékes útravalót kaptam, voltak olyan örökségek is, amelyekkel felnőttként tudatosan kellett szembenéznem ahhoz, hogy más életet építhessek.

Édesapám nem állt készen a szülői szerepre, így a hiánya hosszú éveken át fájdalmas seb maradt bennem. Sokáig reménykedtem abban, hogy egyszer képes lesz érzelmileg is jelen lenni az életemben, de idővel el kellett fogadnom, hogy ez a vágyam nem fog valóra válni.

Anyai ágon pedig egy másik, generációkon át öröklődő mintával találkoztam. Sokáig azt éltem meg, hogy a saját utam, a döntéseim és vágyaim nem mindig kapnak elfogadást. Hosszú folyamat volt megtanulnom, hogy nem kell mások elvárásai szerint élnem ahhoz, hogy szerethető és értékes legyek.

Mindez nem egyik napról a másikra változott meg. Sok önismereti munka, fájdalmas felismerés és tudatos döntés kellett ahhoz, hogy megértsem: a múltunk hatással van ránk, de nem kell, hogy meghatározza a jövőnket.

Ma már úgy látom, hogy a szüleim is a saját történetükből, a saját sebeikből és az örökölt mintáikból építkeztek. Éppen ezért nem hibást keresek, hanem összefüggéseket. Hiszem, hogy amikor megértjük, honnan jövünk, akkor válik lehetővé, hogy döntsünk arról, mit szeretnénk továbbvinni, és mi az, amit le szeretnénk zárni.

Elhatároztam, hogy szeretném megszakítani ezt a generációkon át öröklődő családi mintát.

Abban, hogy ez sikerülhetett, óriási szerepe van annak is, hogy fiatalon megismertem a férjemet. Már az első találkozáskor azt éreztem, hogy mellette valami egészen mást élhetek meg, mint amit addig ismertem. Addigra már hosszú önismereti utat tettem meg, és egyre tisztábban láttam, ki vagyok, milyen értékek fontosak számomra, és milyen kapcsolatban szeretnék élni. Hiszem, hogy ennek nagyon fontos szerepe volt abban, hogy egymásra találhattunk.

Mellette tapasztaltam meg először igazán, milyen az, amikor a szeretet nem megfeleléshez kötött. Nem kellett folyton bizonyítanom vagy tökéletesnek lennem, önmagamért szeretett.

Az egyetemi éveink alatt együtt jártuk a világot. Hátizsákos utazásaink során számos országot, kultúrát és gondolkodásmódot ismertünk meg. Ezek az élmények tovább formálták a szemléletemet, és megerősítettek abban, hogy mindig van lehetőség másképp élni, mint ahogyan azt gyermekként megtapasztaltuk.

Amióta megszületett a kislányunk, ez a felismerés még mélyebb értelmet kapott. Nap mint nap érzem, milyen óriási jelentősége van annak, hogy egy gyermek milyen mintákat lát maga körül, hogy milyen szeretetet tapasztal, valamint hogyan tanul meg kapcsolódni önmagához és másokhoz.

Pályafutásomat eredetileg a felsőoktatásban kezdtem, ahol öt éven át gazdasági tárgyakat tanítottam. A pszichológia és az emberi lélek működése azonban már gyermekkorom óta foglalkoztatott. A coachinggal való találkozáskor azt éreztem, hogy végre megtaláltam azt a hivatást, amelyben a saját történetem és a szakmai tudásom valóban összeér.

Hiszem, hogy az önismeret nem csupán arról szól, hogy jobban megismerjük önmagunkat. Arról is, hogy felismerjük a családi mintáinkat, megtanuljuk elfogadni és tisztelni saját magunkat, és tudatosabban kapcsolódjunk azokhoz, akiket szeretünk.

Én ezt az utat nemcsak könyvből tanultam, hanem végig is jártam.

Ezért hoztam létre a Jól szeretni szemléletét.

Vallom, hogy ha mi változunk, velünk együtt a kapcsolataink is változnak. Ha képesek vagyunk felismerni és átírni a hozott mintáinkat, akkor nemcsak a saját életünket formálhatjuk, hanem egy szeretetteljesebb örökséget adhatunk tovább a következő generációnak.

Ebben szeretnélek elkísérni.

Akár még csak keresed önmagadat vagy a társadat, akár párkapcsolatban élsz, akár már családot alapítottatok, hiszem, hogy mindig van lehetőség közelebb kerülni önmagunkhoz és egymáshoz.